NEWS BIOGRAPHY ALBUMS LIVE GALLERY LYRICS INTERVIEWS CONTACT |
TÚLVÉG
Lyrics by Tuhlv 1. A láthatár hűlt helye Oly soká vallottuk, otthonunk a Homály Ám láttuk-e annak már mindahány arcát? A hadjárat, mit követtünk, fekete páncélban Telérek völgyében, körös körbe jár Rozsdát, merő rozsdát hordunk rég Megtört a varázs, megtörik a jég Elvásott vértünk lehull, alatta csontjaink Védtelenül és igazán Ki innen! Felszállni látszik a Köd Nem rejtheti előlünk a távolt A láthatár hűlt helye vár Világgá készültünk, lám, ez a vakvilág Földbe gyökerezvén a Semmi közepén Ösvényünk ím végre elfogyatkozott Béklyóink súlyából az Egekbe szökünk Mindenek fölött: Nincs tovább 2. Szakad az ég Ártatlanul Alig néhány télen túl Az Égiek első haragja Szíveket szorongat Óh, a vihar előtti csend Átok reánk! Itt az Ítéletidő Átok reánk! Ha törik, ha szakad... szakad az ég Nyári eső, a hírtelen Légből kapott iszonyat Jeges tűi belénk marnak Felelj! Ez hát a végóránk? Szélsebzetten, egy szabad Ég alatt Könnybe lábadva, mint fennen a mennyország Lélekszakadva, a kínok kínját várva Szentül hittük, elolvadunk Hisz a Víz az úr A morajlás átjár, borúlátó lelkünkig ér Fel, az Égbe kiáltva félelmünk Szemünk láttára folyók születnek Az ég torka szakadtából Átok reánk! Itt az Ítéletidő Átok reánk! Ha törik, ha szakad... szakad az ég 3. Az Igazak álmát alva A Hét Hegyen tűz gyúlt Füstje idáig ért Dacból, gyűlölettel Forrásuk régibb mindünknél Szemben a világgal Kiűzni, mi Idegen Az Igazak álma A múlté Holt nyelven kiáltunk Mit egyikünk sem ért Égbe emelt ököllel Földregyűrt eszmékért Elfulladt háborúba vonulunk Korokat késve A csatamezőt fölverte a gaz Ránk esteledett "Egy Láng az Északi Égen" "Elvészett Bölcsesség" "Többé Nem Kélő Nap" "A Fagyos Hold Nyomán" Mennyi önhitt utóhang Utánzat, nem más Csatakiáltásunk Színültig üres Zajunkkal csak fölverjük Nyughelyeik szellemét Az Igazak álmát alva Némuljunk el 4. Forrásvölgy A föld színe Csontokat rejt, ódon kripták sorát Mint szú az elaggott, elhalt tölgyet Úgy járják át e vidéket A föld színétől Megbarnult, szótalan állkapcsok Százévek hullottak Mióta a dicső Fekete Halál itt is trónra tört Magába nyelte koszorús koporsók szűntelen jöttét A Csontvárba zsúfolt holtakra emelt Deszkatemető Siralomhegyeken át A Forrásvölgy szólít Járatlan útjaira Ez a sírontúli álomvaló... Csatákban elesettek tűnő nevét óvó Komor márvány emlékoszlop Tövében talán Feledett istenséghez suttogtak Ahonnan most harang szól, egykor fáklya lobbant Fel a Holdsápadt Égig Az Őrület győzedelme Ahogy a Szentlélek lángra kap! Siralomhegyeken át A Forrásvölgy szólít Járatlan útjaira Ez a sírontúli álomvaló... 5. Tövestől Torkig A sarjú tüskékkel Az életfán bomló rügyekkel Siess! Ki megtorpan, gyökeret ver Az ágak közt háló feszül Szorít, fogva tart A téridő fonta húrjaiból Álnok csapdáját Tőrbe csalt Foggal, körömmel A görcsös kérget hántva Az óaranykorban fogant fehér évgyűrűkig Végig korhadt a hús Velejéig áthatja a szent-igaz megszabadulás Szivárgó gyantája lelkemen szárad Mennie kell, túl nagyra nőtt Tövestől A gyökércsakrát Sóval hintve Mi él és mozog Mit felhalmoztunk Írmagja sem marad 6. Semmi szín alatt Semmivágyam Felülről látni a tévútvesztőt Alant övéké az öröm, övéké a fertő Evoét üvöltő, állatias nyelven Magvaik a földre szórják Önnön magukhoz bálványt emelnek Nem és nem! Túl-e már a félúton? Hová tévedtem? Hátráló diadalmenet Legyőzni a kísértő erőket Távolodj! Ne halld az égzengést, mi a szívemből szól Félholdas sarlóval járom a szenvedélyek rengetegét Fogadom, félve és esendőn De hűvös égszínkéken Féltve őrzöm a kulcsot, mely kivezet Magasba tartva, önmegtagadón Egy szót se többet Így állok Semmi szín alatt Magam, Senki a Világon 7. Visszfények Káprázat, mi elvakít Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt Halálhű fény derül rá Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett Egyes egyedül a peremvidék kell A Semmiből jövet, vaktában A visszfényektől lángokban áll Éjt nappallá téve 8. Egy világ omlik össze "De mi a célom? A halált keresem. És miként teszem ezt? Tétovázás nélkül, eltökélten, hogy itt hagyom e földi siralomvölgyet." Későre jár Tizenhármat ütött az óránk, minden idők túlvégén Halálnak fiai, gyűljünk most egybe hát Gyaur kősziklánk alá Láss csodát! Repedezik már a szent ég Baljóslatú vészharangok bűvös szava zúg Várva vártuk egy emberöltőn át Vesztünkbe rohantunk, netovább Sorsunkra tűzforrón vörös viasz zúdul Majd a vénséges pecsétgyűrű odanehezül Oda a jövő, voltnincs a múlt A Semmibe vetett hit kőbe vésetett Mégis kő kövön nem marad, csak a változás örök Szuroksötétünkből új hajnal hasad Halálnak halálával halunk Ahogy hamvába hal köröttünk az ég-egy-adta világ Későre jár Netovább Egy világ omlik össze Bevégeztetett TÚLVÉG / END BEYOND Translations by Tuhlv 1. The Cold Space of Horizon For so long we confessed, Dusk is our home Even so, have we seen its every faces? The campaign we followed, armoured in black In valley of lodes, round in circles Rust, mere rust we are bearing for long The spell has broken, ice is breaking up Our frayed shell falls down, bones are beneath Without defence and truly Out from here! Mist seems to ascend Can not hide distance any more The cold space of horizon awaits We prepared to be gone, now behold a blind world Enrooted in soil amidst Nothingness We finally ran out of our path From weight of shackles, escape to the Skies Above all: It is over 2. Sky is Ripping In innocence Barely beyond a few winters The first wrath of Skydwellers Constricting hearts Oh, calm before the storm Curse on us! Judgement day is here Curse on us! When it breaks and rips... sky is ripping Summer rain, the one without warning Loathing from the air Ice-nails bite in us Tell me! Is it our last hour? Windwounded, under an open air In tears as the heavens above Soultorn, awaiting for torments We believed we shall melt Sith the Water prevails Roar pierces, obtained our clouded spirit Screaming fears up to the Firmament Rivers born in our sight From a tearing celestial throat Curse on us! Judgement day is here Curse on us! When it breaks and rips... sky is ripping 3. Dreaming the Dream of True Ones Fire lit on De syv fjell Smoke reached this land In defiance and hate A source older than everyone Against the world Expulsing the stranger Dream of True ones Passed away We call on a dead language That none of us speaks With fist held high For downtrodden beliefs We march to a drowned war Delaying ages The battlefield is weeded Night fell on us "A Blaze in the Northern Sky" "Lost Wisdom" "The Sun No Longer Rises" "Following the Freezing Moon" Many proud epilogues Not else than imitation Our battlecry Is full of emptiness By noises we could only bother Spirit of their resting Dreaming the dream of True ones Speechless we shall be 4. Fountain Dale Earth's surface Hiding bones, row of ancient crypts As bark beetle tracks in old, dead oak They fill this place Earth's color Browned, wordless jaws Centuries past Since the glorious Black Death enthroned this place The Wooden Cemetery, raised on corpses crowded in Bonecastle Swallowed the incessant coming of wreathed coffins Through weeping hills Fountain Dale calls To untrodden paths It is, sepulchral dream-truth... Maybe by the leg Of a dismal marble memorial column Keeping the caducous names of fallen in war Whisperings heard for a god forgotten Where now the bell tolls, long ago a torch blazed Up to the Moonpale Sky The glory of Madness When Holy Spirit ignites! Through weeping hills Fountain Dale calls To untrodden paths It is, sepulchral dream-truth... 5. By the Root Fed up With newgrown thorns With flushing buds on lifetree Hurry! Who recoils, strikes root A web between branches Keeps restrained in grips Weaved from strings of space and time A treacherous trap Ensnared With tooth and nail Scouring the cramped bark To the white growth-rings conceived in old golden age Flesh is rotten all the way Sacred true riddance soaks to the marrow Leaking resin dries on my soul It shall be gone, too grand it grew By the root The Muladhara Sprinkling salt On all that lives and moves All that we treasured Not a grain must remain 6. Under No Colors Desire for Naught To see the maze of falseness from above Below they got joy, they got abomination Moaning evoes on a feral tongue They spill their seeds on the ground Raising idols to own selves No and no again! Already beyond halfway? Where have I wandered? Triumphant march in retreat To defeat the haunting forces Fall back! Do not hear the thunderstorm coming from my heart Walking the vast of addictions with crescent scythe I swear in fear and frailly Yet in cold skyblue To keep the key that leads out Holding it high in abnegation No more words Thus I stand under no colors I, Nobody in the Spheres 7. Reflections A phantasm blinds Olden years, covered in gleaming faults All, forever, their anguish glow the shadowside Deathlike light shines on Instead of each and every creature's golden principle Solely the land's end is needed Arrived from Nothing, blindfolded Inflamed by reflections Turning night to day 8. A World Collapses "But what my aim is? I seek for death. And how shall I do that? Without hesitation, resolutely to leave this vale of tears behind." It is getting late Our clock striked thirteen, at the very end of all times Sons of death, let us gather now Under our pagan megalith Watch the wonder! The holy firmament is cracking Magic word of sinister storm-bells ring We have awaited through a lifespan Ran to our destiny and no further Burning hot crimson wax pours on our fate Then the elderly signet-ring sits upon Future is gone, past is just was Devotion towards Void has been carved in rock Still, not a stone leaves standing, only changing is ever From our pitch blackness a new dawn breaks We die the death upon deaths As the skygifted globe falls in ashes around It is getting late No further A world collapses It is finished VIHARJÁRÁS Lyrics by Tuhlv 1. Mennykövek Borongó förgeteg jő Maga előtt támadó szeleket űz Hogy újra törvényt lásson: Erősebb a földinél a felhővilág Tépett vidék, mi előtárul Égi torkokból ömlő sár Villámlás ólomszín mennyből Holtukban dagadva ázó fák Majd elvonul a sötétség Hét esztendő tovaszáll S csodát terem a föld Mennykövet ád Ragyogó kincs, gyarló hit Áradó kiváltság, gyarló hit Vészektől óvó gyarló hit Gyönge léleknek reményt adó, hamis, gyarló hit 2. Viharjárás Titkon zúgó folyam Odalenn elemészt Oly sok gyanútlan Nem ébred reá Túl sokan gyűlnek A kapu bezárul Ki beavattatik Esküje hallgatás Hívom a Vihart Törölje kezem nyomát Múljon végül, mi volt Tomboljon hát A Viharjárás A Viharjárás A Viharjárás Együtt indultunk Lehagyottá váltam Letértem a lábnyomokból A Kevesek Útjára A bennső igaz hangtól Nem hallani mást Legmélyen őrzött Keserű szabadság 3. Virrasztásban A hideg körülfog E hajnal ébren ér Reszketve látni Ahogy újra kékbe tűnik az éj A jövő folyvást fogy Miként gyűlik a múlt Eggyé válnak a napok Alkonyon és altatón túl Közel a holnap A harmat tiszta illata hozza hírét Az éjszaka, mely rég álmokba zárva telt Rejtélye ím tovatűnt Törvényünk elvészett, feloldódván reggeli fényben S így vénül vérünk a virrasztásban 4. A siralmas énekből "Hogy azonban a felsőbb és alsóbb rangú világiak közül kik fulladtak a mocsarakba és folyókba, kiket emésztett meg a tűz és kiket vesztett el a kard, halandó nem képes megmondani. A mezőn és utakon hevertek a holttestek, fej nélkül; igen sokan a falvakban és templomokban, hol menhelyet kerestek, összeégtek. Ez a romlás, ez a veszedelem, ez az öldöklés két napi járóföldre terjedt; a föld mindenütt vértől piroslott. Úgy hevertek a holttestek a földön, mint a legelőn a szétszórt nyáj, mint a kövek a kőbányákban." (Quotation from 'Rogerius mester Siralmas Éneke') 5. Alakmás Hús-vér tükörképem Az érzékeken túlról Az űr mögötti síkról Megidézem őt Öltsön testet előttem Lüktető valójában Önmagam mása Kivel eggyé válhatom Alakmás Te vagy a szemtelen Tisztaság Gyűlöllek a karjaimban Izzó megvetés Beteljesedés a kísértő vágy nevében Feldolgozhatatlan emlékekkel átkoz Gyönyörűséges végzetünk ugyanarra tart Ránk még egyszer már nem virradhat Tedd meg Vegyük el egymás létét Most Ezért vagy itt 6. Kéneső Higany volnék Szürke és megfoghatatlan Nincs mi visszatart Áttűnök élteden Vonzásod idegen Higany voltam Vártam, hogy magához húzzon Az egyre közelgő mágnes És forogjon velem minden Szótlanul tűrve s tagadva Kimondatlan elhalt Ami lángra gyújtott s lázban tartott Fakó hamvakká lett Egy ismeretlen csillag A kozmosz sötétjében Mire nem hat semmi Mozdulatlan, lélektelen Szívem erős dobbanása A porladó hantok mohája A harangok zúgása A hideg, szikrázó ég Az idő nem fontos Csak a halál számít 7. Szívnémaság Előre a Semmibe Sirámok velejéből Messze indulva Az érzelmek tömegsírján át Mitől köd borítja el A hitvány emberelmét Mitől csak verni kezd a szív Mind-ennek háttal Megannyi, kővé dermedő Elfojtott sirám Ez a hanyatlás útja Szívnémaság Láttam mivé lesz Midőn kiönt a valóság Kínok és könnyek közt Megmutatja arcát Megannyi, kővé dermedő Elfojtott sirám Ez a hanyatlás útja Szívnémaság 8. Rex Saturnalis December sötét fátyla Beborítja a tájat A félelem újra a szívekbe száll Hiedelmek kora ez Róma földje felett A hatalmas Napisten felragyog A természet örökzöld hírnöke Vörös termése mérget hord A kiválasztott Kezében jogar, rajta korona Vér serken a magyal lombjai nyomán Végül nyakára sújtanak Fejét veszti a király Vagy életét önkeze oltja ki Saturnus oltárán Rex Saturnalis Uralmad lejárt Szent áldozat Halj a mának!!! A rítus mélyebbre nyúlt Ezer éveken át Lásd hát Babylon haláltól mocskos ünnepét Rabszolga emeltetett bíbor trónra S mikor a hatalom napja lejárt Az istenek nevében lángoló máglyára vettetett 9. Színtelen Parancsból élni Mi volt, elfonnyadt Át a múló időn Sajnálat vonszol Vérkötél tart Szálanként szakad Míg nincs Nap s nincs nyár Fakón, akár a holtak Színtelen Érintetlen A remény halt meg utoljára S egyszer odaát ébredek 10. Magvaszakadtak Az önzés helyére tör egy ábránd a vég után Néptelenné válni vágyó legfennsőbb céltalanság Az eszme, minden ellen valahára gyökeret vert Eltapossa a jövendőt az új világvallás Elítéltetik, kiben dúl az éntudat Kiben ösztön lakozik, kiből utód sarjadhat Egyként mozdul kezünk, mint önnön martalékunk Veszendővé lettünk - magvaszakadtak Örökkétig némává vált, mérhetetlen városok Holtak számolatlan testével borítva A kegyelet, a gyász értelmét vesztette Elbűvölő a szakadék szélén utolsónak maradni Midőn eljövend a fénylő teljesség Midőn eljövend a fénylő teljesség VIHARJÁRÁS / STORMBURST Translations by Tuhlv 1. Stones of Heaven Greying thunderheads arrive By chasing forerunning raider winds To proclaim law again: Cloud-world is stronger than mundane Ragged land unfolds Sludge wells from celestial throats Lightning from leaden heavens Soaking woods swell in their death Then darkness marches past Seven years flies by Then Earth brings forth wonder Disgorges the Stone of Heaven Gleaming treasure, feeble faith Streaming privilege, feeble faith Against banes, feeble faith Hope raises for a weak soul in false, feeble faith 2. Stormburst A river cascades by stealth Distresses deep below So many unsuspecting They shall not awake Too many have gathered Gates are closing Who becomes initiated Shall vow upon silence I invoke the Storm To repeal my hand's marks Let the once-been pass And let it rage on I invoke the Storm To repeal my hand's marks Let the once-been pass And let it rage on The stormburst The stormburst The stormburst Together we departed I became overrun I've left the traces For the Way of the Few By the inner voice profound Nothing else can be heard Bitter liberation Kept in lowest depths 3. In Vigil Coldness embraces me I meet this dawn awake In shiver it seems As night fades to blue again Futurity is on the wane As past gathers Days unite Beyond an evening lullaby Near is tomorrow Harbinger pure fragrance of dew Nocturnal times spent enclosed in dreams long ago Those mysteries have passed away Our law has lost by dissolving in morning lights And so our blood grows old in vigil 4. From the Sorrowful Lament 'But from noble and ignoble profane ones Who has drowned in swamps and rivers, Who is swallowed by flames and who is perished by sword No mortal can count. Lifeless bodies lied by on fields and roads beheaded; Many they were in villages and temples, In search for sanctuary they have burned. This decay, this bane, this massacre Extended upon two day's walk, Red was the earth by blood. Corpses wasted on the ground, As a herd on meadow As rocks in a mine.' (Quotation from Master Roger’s 'Epistle to the Sorrowful Lament upon the Destruction of the Kingdom of Hungary by the Tatars') 5. Wraith My reflection of flesh and blood From beyond senses From a plane behind space I summon him To be materialized before me In his pulsing reality Double of my self With who I can unite Wraith Shameless purity you are I hate you in my arms Igniting scorn Completion in the name of haunting desire Curses with memories can not be processed Our delightful fate leads to the same end No more dawn shall rise upon us Do it Let we steal each other's lives Now For this you dwell here 6. Hydrargyron Mercury I would be Grey and incomprehensible Nothing holds me back I fade through your existence Alien is your allurement Mercury I had been Waiting for the nearing magnet To let it strain And let everything spin around me Speechlessly forborne Unspoken it mortified What inflamed me and kept me in fever Turned to pale ashes An unknown star In cosmic darkness Nothing affects on it Motionless and soulless Strong beat of my heart is The moss of crumbling graves The toll of bells The cold, sparkling sky Time is not important Only death matters 7. Heartsilence Onwards to the Void From marrow of mourning Departed far away Through massgrave of emotions What covers the weak human mind With mist What makes the heart beating Turning back on every matter Loads of suppressed laments Hardening to stone This is the path to decline Heartsilence I have seen What becomes reality when floods Shows its face Among torment and tears Loads of suppressed laments Hardening to stone This is the path to decline Heartsilence 8. Rex Saturnalis Dark veil of December Covers the scene Fear floats into hearts again Age of superstition Above the land of Rome The great God of Sun rises on Evergreen messenger of nature Red harvest, bearing poison The chosen one Holding a sceptre, wearing a crown Blood streams forth by holly leafs Struck on his neck eventually The king loses his head Or his life is ended by his own hands on Saturn's altar Rex Saturnalis Your dominion is over Sacred sacrifice Die for today!!! The rite lingers lower Across thousands of years Behold Babylon's death-stained feast A slave raised on crimson throne And when the day of might expired He was thrown on a flaming stake in name of gods 9. Uncoloured To exist on command What was, it necrosed Thru passing time Regret drags me A rope of blood holds Splits thread by thread While there's no Sun nor summer Pale as the Dead Uncoloured Untouched Hope was the last what's lost Once I'll wake over there 10. Sireless Ones Egoism weeded out by longing for the End Highest aimlessness, wishes of desolation Propaganda against all have taken root at last Future trampled down by the new religion Sentenced shall be who has self-consciousness inside Who has instinct raging, who could spring offsprings from Our hands move together, being our own preys We have become wasted - sireless ones Measureless cities became silent perpetually Covered by countless bodies of the deceased Enshrining and bereavement lost meaning It's enchanting to stand as last on the edge of the abyss As gleaming fullness enters As gleaming fullness enters ÓLOMHARANGOK Lyrics by Ga'eheln 1. Őszi áradatba pusztul A nyári szerelem szétrothad Üres mélységben ér véget Az ember egyszerű pillanatai Számára a legfontosabbak A napos szerelmek elpusztulnak Álmomban látott végük előtt Őszi áradatok mossák el őket Halovány darabok maradtak bennem Fájsz nekem, csekély, földi semmiség Voltam boldog és tudatlan, most kín a tudás Koponyámmal beleragadva az átkokba Hagyj, menj messze, majd nyomodba eredek Komor eső felett szállok A bánat-felhők nem folynak belém Sűrű feketeség ég a jövőmért Mely több, mint amiben fetrengtem 2. Révület jövel Látomás gyötri a gyengét Tudatszaggató mormolás Dohos falak nézik némán A rángatózó kínlódást A mindenség megnyílása A kábulat áramlása A tudat homályba borulása Révület jövel A kápolna kövei visszhangozzák A tudattalanság üvöltéseit Egyesülés a mocsokkal Benyelve mindent Megnyílott a mindenség Áramlik a kábulat Homályba borult a tudat Révület jövel Megnyílott a mindenség Áramlik a kábulat Homályba borult a tudat Révület jövel 3. Torzult Nap Fáradt sugarakat nyög magából A vén, lángoló óriás Megkeseredve vonszolja magát Keresztül az ég kékjén Rideg koronggá dermedve Lerogyna a látóhatárra Magja megnyugvásért kiált De tovább járja izzó útját Messze még a hideg kor Mikor elhal minden élet Mikor kihúny az égi fény Csak homály marad végleg Csak homály marad végleg És összeégve, újra Egyhangú útjára indul Holnapot adva az élőknek A torzult Nap végzete 4. Ólomharangok Találj halálnál nagyobb hatalmat És nem vágyódsz más után Elmúlsz, ahogy elmúlok én is Lélekharangok zengenek Az égbe vésték ezerszer Felettünk üvölt - hiába Bolyongsz, mind fentebb vágysz Annál is, mi mindent táplál Lényedet éltető világa Olvasztja saját magába Bejársz a világon mindent De bölcsődben ér majd véged Nem találtál hatalmasabbat Indulj, téged is hívnak A katlanokban, lomhán Ólomharangok kondulnak "Kapuba kést Kútba vedret Számra ólmot Kapun beléptem Kútba kőnek estem Beszélő szobor lettem Sarkából kifordult Gyűrűzik bolondul Ólomharang kondul Jaj Békességet a távozónak Jaj Oltalmat a maradónak Jaj Levegőt a szárnyalónak Jaj Mélységet a haldoklónak Kapumra nevet nem vések Vedremmel belőled merítek A hangom mind felhősebb" (Banner Zoltán: Kapuvers) 5. Sziklavér Csak az én szememmel látok Mi lehet a többi fejben Megtanulták a sajátságok neveit És hasonult emberré váltak Ennél beljebb nem gondolnak Nincs két egyforma külső sem Miért érzékelnék a világot úgy, mint én Mindenki másképp lát mindent Valamikor elkeresztelték A színeket és a hangokat Milyen színű a sziklavér Csak nekem lenne vörös Elképzelhetetlen, hogy mások nem az én sötétemet látják Ez a fejekben lévő, követhetetlen és végtelen változatosság... 6. Az idő vasfoga Kezeink nem alkothatnak mást Csak múlandót Ember nem nemezhet mást Csak halandót Az idő vasfogai őrölnek Állkapcsok közt létezünk Merenghetünk céltalanul Végül elharapják életünk Nincs kivétel, nincs különbség Nem számít, mi voltál itt Az elmúlás tükrében Mindenki ugyanolyanná válik Eónok szájából zúdul a jövő Jönnek, kik helyünkbe lépnek De ide zuhannak vissza is majd Követve lefelé minket Az idő vasfogai őrölnek Állkapcsok közt létezünk Merenghetünk céltalanul Végül elharapják életünk Az idő vasfogai őrölnek Állkapcsok közt létezünk Merenghetünk céltalanul Végül elharapják életünk 7. Hamvadás Holtomiglan hamvadok, egyre kevesebb vagyok Fénytelenben haladok, szétégek és elfogyok Jövőm képét feledem, szénné válik mindenem Szerteszórják testemet hamuszínű egeken 8. A gyilokjáróból Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra Hogy éltél volna hétszáz éve? Ha palotádból kitekintesz, és látod, a mélyben Gyilkosaid miriádja közeleg? mit tennél? Futnál, hogy elbújj? Várnál, hogy felkoncoljanak? Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz? Színehagyottan kardodba dőlsz? Lángol a vártemplom, roskadnak a falak Feletted az öregtorony, alattad a hadak Nincs rád szükség, jelennek hitvány fattya Hullj! ...hulltoddal hullunk, követünk Ritkítod az ostromlókat a gyilokjáróból? Gyönge belsőd ábrándjai kiégetnek... Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz...? Színehagyottan kardodba dőlsz...? 9. Nincs út közöttünk Látlak, néha egész közelről Melletted haladok, nem érintlek Veszek beléd messziről Olvadnék beléd lelketlenül Nincs út közöttünk Belém adtad, mit látnom kell Bennem kaptam, valótlanban Megálmodtam, mély magamban Húsod kell csak, ostoba Engedj válogatni belőled Légy akaratlan, csak hagyd... Hamar végzek, elengedlek Maradtál nekem idegen Nem te töltöd ki életem Ennyi elég, te erre, én arra Így más mellett nyugszol majd 10. Alkonyatba tűnök Elmétlen nyomások közt összeroppanok Álmaimon kívül csak romba omlok Ugyan állandóan több leszek Tudásom végül a talajba megy Nem őrzöm, nem adom tovább az életet Nem csinálok ide magamból még egyet Addig építem életem, amíg én akarom Tagadok, hiszen ember vagyok Itt többé nem maradok, nesztelenül tovamúlok A szürkeségen túl talán megtalálom a holnapot Majd földnek adom magam, ha másnak már nem kellek Indulok, nem tudom, hová, csak az alkonyatba tűnök... ÓLOMHARANGOK / LEADENBELLS Translations by Aestus and Ga'eheln 1. Dies in Autumn Deluge Summer love decays Reaches the end in empty depths The man's simple moments The most important ones for him Shiny loves perish Before reaching end, seen in my dreams Autumn deluges wash them away Pale pieces stay in me You hurt me, narrow inanity Blissful and ignorant I was, now knowledge torments Stuck in the curses with my skull Go far, I'll follow your steps Flying above somber rain Griefclouds can't flow within me Thick blackness burns for my future More than what I wallowed in 2. Licking the Blight Visions gnaw the weak Mind-rending ripples Damp walls watch still The twitching torment The opening of eternity The flowing of daze The glooming of mind Cometh the trance The chapel's stones Echo the screams of unconsciousness Uniting with the dirt Swallowing everything The eternity has opened The daze flows Mind has gloomed Cometh the trance 3. Distorted Sun The burning, old giant Groans tired rays Slogging along sourly Through the sky's blue Would harden to a cold disc And sink down on the horizon Its seed shouts for rest But moves onward on a glazing way Still far is the cold age When all life dies away When celestial light blows off Ever dark remains Ever dark remains Burnt, again It repeats the flat way Giving tomorrow for the living Fate of the distorted Sun 4. Leadenbells Find a greater might than death And you won't yearn for else You wear away just as me Passing-bells chime Written to the sky a thousand times Groans above us - in vain You roam and crave higher Even more than that feeds all Vital world of your self Melts it into its own You can rove the world But end reaches in your cradle You couldn't find greater Set forth, you're called as well Sullen in the cauldrons Leadenbells toll "Knife into gate Bucket into well Lead onto my mouth I've passed the gate I've fallen into well as stone I've become a talking statue Turned out from its corner Twisting madly Leadenbell tolls Oh, serenity for the outgoing Oh, shelter for the permanent Oh, air for the winged Oh, depth for the dying I won't carve name on my gate With my bucket I dip from you My voice gets overcast" (Zoltán Banner: Kapuvers / Gate-poem) 5. Stoneblood I only see with my own eyes What could be in other minds They've learned to call the features And became assimilated They can't think beyond No similars external Why should they sense the world as I Everyone sees differently all Once the colours And voices became named How do stoneblood appear It is red only for me Unimaginable how others do not see the dark of mine That variety in heads, untraceable and endless... 6. The Iron Jaw of Time Our hands can't make else Than temporal Mankind can't father else Than mortals The iron jaws of time grind Living between jowls We can gaze pointless Then lives will be bitten No exception, no difference No matter who were you here In the mirror of passing All becomes the same Future hurtling from aeons' mouth Coming of the new ones, taking our place But they will also fall here Following us downward The iron jaws of time grind Living between jowls We can gaze pointless Then lives will be bitten The iron jaws of time grind Living between jowls We can gaze pointless Then lives will be bitten 7. Smouldering Until death I smoulder, become less and less Walk in lightless, burn out and consume Forget the image of my future, all of me turns to coal They disperse my body on livid skies 8. From the Machicolation Walking between the stones of extinct ages Have you ever thought of, how would you live seven hundred years ago? If you look out from your palace, in the depths As myriads of slayers are coming? what would you do? Would you run to hide? Would you wait to be killed? Would you run away with numb of fear? Or lean pale to your sword? Castle church is blazing, walls ripping The old tower is above, armies are under There's no need for you, bastard of the present Fall! ...we'll also flake with your stream Rarefying invaders from the machicolation? The images of your weak inside burn you out... Would you run away with numb of fear...? Or lean pale to your sword...? 9. No Way Between Us I see you, time to time so near Walking next to you, untouched Fall into you from far away Would melt into you soullessly There's no way between us You have given what I have to see Received it in me, in unreality Dreamt it, deep inside my self I want only your flesh, fool Let me delicate from you Be without will, just allow... Will finish soon, release you You have stayed a stranger You'll not fill my life It's enough, I hither, you thither You will rest with someone else 10. I Disappear in Gloaming Between mindless pressures I crumble Out of my dreams, just collapse I always become more and more My knowledge finally goes to the soil I don't guard life, and don't give it forward Won't make one more of mine I build my life as long as I want I deny because I am from mankind I won't stay anymore, will lapse quietly Beyond lividity I may find tomorrow Then I give myself to earth if nobody needs me I depart, anywhere, just disappear in gloaming |
© Pagan Megalith / Spiritside Productions |